5.rész - Mi történhetett?

Amikor felkeltem Noah sehol nem volt. A saját ágyamban ébredtem fel. Emily mosolygott rám.
Vajon hogy kerültem ide? Hülyének éreztem magamat.

-Jó reggelt Barbara! Csak,hogy fölkeltél. Három napja csak alszol.
-Mi történt velem? És hol van Noah?
-Noah? Az úszó csapat kapitánya? Eléggé beverhetted a fejed,ha nem emlékszel semmire. Vártunk rád Daviddel,hogy megjöjj a boltból de amikor az órára pillantottunk rögtön tudtuk,hogy valami bajod van. Lementünk megkeresni téged amikor Mr.Úszó kapitány tartott téged a kezében ájultan. Nagyon megijedtünk. Felhívtuk Dr. Clara Hudsont...megvizsgált és adott egy jó adag nyugtatót. Erre emlékezned kell mert ekkor fönt voltál. Azóta pedig csak alszol...
- Te jó ég! Akkor igazán furcsa álmom volt.
-Majd ha ráérek elmesélhetnéd. De jobban tennéd,ha te is fölkelnél és felöltöznél mert nem lenne rossz valami munkát keresni. Én is ezen dolgozom már pár napja..
-Igen az lesz,de először is megkeres Noaht.
-Tedd úgy. De délben várlak az Étteremben. Ma a vendégem vagy.

Elég durva...Mintha valóságos lett volna az egész. Na és mi van Mariával? Meg ezzel az egésszel? Vajon tényleg csak álom volt? Erre csak egy ember adhat érthető és elfogadható magyarázatot.

*Egy órával később*

-Noah beszélnünk kell!
-Ne most Barbi,sok dolgom van..
-Meg kell hallgatnod. Álmodtam valamit azaz lehet nem is álom volt. Mindegy is de erre csak te tudsz magyarázatot adni nekem.
-Mariáról van szó ugye?
-Honnan tudod?
-Onnan,hogy ez az egész nem álom volt. Nagyon beteg lettél és azt láttam a legjobbnak ha hazajuttatlak. Emilyt kértem meg rá,hogy adjon be neked egy mesét...nem akartalak fölzaklatni.
-Mi lesz a húgommal? - vágtam rá értetlen fejjel.
-Elő fog kerülni. Most viszont tényleg mennem kell!
-Nem mész sehova! Elő fog kerülni? Elraboltál azért mert Maria bajban van. Most haza juttatsz azzal,hogy majd csak rábukkanunk?  Megőrültél?
-Maria itt van Seattleben. Mindig is itt volt. Utánad jött,mert ő akart téged elrabolni. Emlékszel a szatyros sztorira? Akkor vele találkoztál...
-És már nem is vagyok veszélyben? Hirtelen semmi bajom?
-Erős lány vagy és ezt csak ketten tudjátok megoldani.
-Noah nem mehetsz el.
-És miért nem?
-Mert...mert,beléd szerettem! - és amint ezt ki mondtam előtört belőlem a sírás. Nem tudtam mit csinálni. Noah nagy szemekkel nézett rám.
El kell tűnnöm innen! - majd elrohantam.


Először is nagyon szeretném megköszönni a fejlécet! Igazán ütősre sikeredett. A történethez pedig csak annyit fűznék hozzá...túl fogom most bonyolítani de érthető marad. A lényeg,hogy Noah szerint minden rendben van de ezt még ő sem gondolja komolyan. Megfenyegették de ez a következő részben úgy is kiderül. Üdv. Zizi

4.rész-Fájó emlékek

Fájó emlékek

*Noah szemszöge*

Széttép,éget,fáj......borzalmas. Nem lehet így élni. Hajt a győzni akarás és a szerelem. Egy hosszú idő óta tartó szerelem. Barbara erről még nem tud semmit. Lehet jobb is ez így. Hiszen "elraboltam" csak azért,hogy vele legyek...önzőség.Szegény lány,fogalma nincs róla mi a teljes igazság. Az,hogy maga Maria a sátánvezér....Barbi belehalna. Ő nem így nevelte a húgát.. Rossz látni,hogy mennyire nem szereti. Nem bír megmaradni a közelében. Bennem is sok fájó emlék van,amiről senkinek nem merek beszélni. Igazából még Renee sem tudja...Féltem őket.

*Barbara szemszöge*

Napok óta fázom,és szerintem lázas is vagyok. Nem tett jót a vizsgák után ez a sok idegeskedés. Főleg,hogy még Noahval sem érzem biztonságban magam. Tudom,hogy valamit titkol előlem.Szédelgek,semmit nem aludtam az éjjel...

-Noah kérlek adj egy kis teát.Megint nagyon ráz a hideg.
-Barbara,egyre rosszabbul vagy. Orvoshoz kéne vinni.
-Nem. Megfogok gyógyulni így is. Mindig is én kezeltem magamat. Most sem kell az orvos segítsége.
-Tudom,hogy félsz....én is.De meg kell,hogy nyugodj.
-Elég volt. Noah mit kell tennem ahhoz,hogy végre elmond az igazat. Tudom,titkolsz valamit. És én addig nem nyugszom míg azt el nem mondod. Te is tag vagy? Vagy várj mondok jobbat...Te raboltad el Mariat? Az elejétől tudtam.Nyakig benne vagy te is. Vigyél haza,nem akarok itt lenni.-tört ki belőlem a sírás.  Emilyt és Davidet............- azzal ájultan estem össze.

-Gyerünk kelj fel. BARBARA! - hangzottak a rémült kiáltások egy nő szájából.
  Még mindig semmi.
Majd egy hideg zuhanyt éreztem és azt,hogy valaki pofozgat.
-Neeeeeeeem. Olyan jól aludtam. - sikoltottam fel.
-Elájultál.Nagyon kimerült lehettél. Ahogy a vérképedet megnéztem már 3 napja rendszertelenül étkezel és alszol. Ez okozta a lázat és a szédülést is. De mostmár minden rendben. Tessék meginni egy jó nagy pohár langyos teát és egyél egy szelet kenyeret. Hagyok itt egy adag altatót. Ha végeztél vedd be. Ettől tudsz majd kicsit aludni.
-Köszönöm. De ön mégis ki csoda?
-Az én nevem Dr. Clara Hudson. De most indulnom kell. Jobbulást. Ha bármi baj van Noah hívj fel.

Noahra pillantottam aki látszott a sokk után megnyugodni. Kérdezgetni kezdett,meg beszélgetni. De úgy tettem mint aki nem hall semmit. Vonzódtam hozzá,de egyben féltem is tőle.Betartottam Clara doktornő tanácsait és lefeküdtem aludni. Nem kellett sokat várnom, öt perc után elnyomott az álom.
Noah átölelt. Ez most  valahogy jól esett..

Másnap (kedd) reggel kilenckor ébredtem fel. De Noah hűlt helyét találtam...



Íme az újabb rész. Igaz azt írtam,hogy most pár napig nem szolgálok új részekkel,de arra jöttem rá,ha pár irigy vagy csak az ilyenfajta történeteket nem kedvelő emberek miatt abbahagyom a blogom írását,akkor a többinek lesz rossz. Mivel én ezt azoknak csinálom akiknek tetszik így ezt nem vonhatom meg tőlük. Igazán köszönöm azoknak akik mellettem állnak és barátnőmnek Gétinek is a bíztatást! <3 Szeretlek titeket és remélem most is kapok egy két pipát,megosztást vagy komit:)
Üdv.Zizi

Kérlek figyeljetek!

Próbáltam a blogomat egy könyv alapján mintázni ami szerintem igazán izgalmas. Természetesen közel sem vagyok olyan jó író mint Erica Spindler...de azt hittem elnyeri tetszéseteket. Igaz én nem hírességekről szerettem volna írni hanem a félelemről,a barátságról,a bizalomról főként mert ez a cím is és arról,hogy a testvérek mennyire ki tudnak egymásért állni,ha bajban van a másik. Tudom még kicsit csiszolnom kéne ezen az egészen de olyan sok ötletem volt. És nem szégyenlem ez az első blogom és komolyabb alkotásom. Az iskolában a fogalmazásokon kívül nem igen próbálkoztam ilyenekkel. Nagyon sajnálom,hogy nem nyerte el a tetszéseteket amit eddig alkottam. Ezért úgy döntöttem most pár napig nem lesz új rész,megvárom míg jó páran szavaznak a kérdőíven és az fog dönteni abban,hogy folytassam-e ezt a blogot. Az írást semmiféle képen nem szeretném abbahagyni ezért átvariálom az egészet és hasonló csiszolt sztorival állnék elő. Még jobban örülnék ha ezt a történetet folytathatnám de nektek csinálom,fontos a véleményetek. Akinek eddig tetszett annak nagyon szeretném megköszönni a pipálgatásokat és megosztásokat is. Reméltem,hogy ha már negatív véleményt kapok valakitől az a MEGJEGYZÉSEKHEZ leírja nekem a gondját,baját és én is azon fogok ügyeskedni minnél jobban tetszen nektek!
TI  DÖNTÖTÖK!
szeretettel: Zizi :)

3.rész-Féltelek

Féltelek

Tudod,hogy most minden megváltozik. Remegnek a végtagjaid. Lesütöd a szemed és csak állsz egyhelyben. A szíved egyre gyorsabban dobog. Érzed a véred lüktetését az ereidben. Sikítani tudnál de egy árva szó sem jön a torkodra. Én is ilyen helyzetben voltam. Az idegen elém lépett és végre megszólalt.

-Ne haragudj,hogy halálra rémíttettelek.-próbált megnyugtatni.
-Mégis ki a franc vagy te? Miért hoztál ide? Mit akarsz tőlem? -törtek ki belőlem a kérdések.
-Barbara kérlek ne kiabálj! A nevem Noah Windt. Féltelek és azért hoztalak ide. Egyébként nálunk vagy a pincébe. Bocsáts meg amiért ilyen helyre hoztalak de pillanatnyilag ez tűnt a legbiztonságosabbnak.
-Olyan ismerős vagy. -mértem végig az igazán helyes elrablómat. És mitől féltesz?
-Inkább kiktől. Ülj le! Mindent elmesélek az elejétől fogva.
 Itt Seattleben az éjszakát a sátánkultusz tagjai uralják. Tudod,akik miatt nem lehet este kint maradni. Konkrétan nem téged akarnak.Maria a 17 éves húgod is közéjük tartozik, ahogy az enyém Renee is. A lányok megsértették a tagokat és magát a sátán vezért is. Már egy hete csak őket keresem. És valószínű a szektások is mert rajtad keresztül próbálják őket megtalálni. Kegyetlenek és mindenre képesek. Attól félek olyan módszerekhez folyamodnának amit még elképzelni sem merek.
Az lesz a legjobb ha pár napig most nálam maradsz. Míg nem derítjük ki pontosan mi is történt és segítesz nekem megkeresni a két lányt.

Döbbenten hallgattam amit Noah mesélt. Semmit nem mondott Maria erről a szektáról. Anyu egyáltalán tud róla? Renee és a bátyja...A húgom barátnője mindig is fura lány volt. Visszahúzódó és csendes. Egy hatalmas piros könyvvel mászkált aminek az elején egy kígyó volt. Maria két éve barátkozik vele és azóta mintha teljesen megváltozott volna. Eddig mindent elmondtunk egymásnak de amióta egyetemre mentem megutált. Reneet hibáztattam ezért. És hogy Noah-val mi bajom van?
Az úszó csapat kapitánya,mindenki őt isteníti,minden úgy van ahogy ő óhajtja. Az ő jeligéje sem volt különb a többi úszósrácénál: "Győzni,nőzni ezerrel!" De most....kedves volt,segítőkész,és még vonzóbb mint eddig. Pár perc gondolkodás után nekem is megeredt a nyelvem.

-Na és mi lesz Emilyvel és Daviddel? Biztos halálra aggódják  magukat....
-Nem kéne szólni nekik. A sátánkultusz tagjai előbb-utóbb hozzájuk is eljutnak. Még csak az kéne,hogy megtudják hol vagyunk. Innen nekünk is menni kell. Itt fognak először keresni.
-Ezt nem tehetem velük. Szeretem őket...de te ezt úgy sem érted.
-Akármilyen hihetetlen nekem is van szívem.-fogta meg gyengéden a kezem.
-Valóban az! Hihetetlen! -erőltettem egy mosolyt az arcomra. De kérlek adj nekem valamit enni, ha már nem vagyok fogságban mert éhen halok és mivel megijesztettél ezért elhajítottam a szatyrom..
-Amikor én megláttalak semmiféle szatyor nem volt nálad.
-Az nem lehet.
-Pedig de. És be is következett amitől tartottam. A tagok előbb rádbukkantak mint gondoltam volna.
Összeszedtem neked pár cuccot Renee ruhái közül..eszünk és indulunk is.

Szerencsémre Reneenek esze nem sok volt de stílus érzéke az annál több.Féltem attól,hogy mi fog történni velem és Emilyékkel de mégjobban Mariáért aggódtam. Azonban Noahval is különös érzésem volt. Vagy valamit elhallgat előlem vagy ő is menekül...de pontosan még ő sem tudja mitől.


Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket.
Iratkozzatok fel,komizzatok,lehet nyugodtan megosztani és pipálni is.
Előre is köszönöm.
Üdv. Zizi

2. rész - Kérlek segíts!

Kérlek segíts!

Az nap David nálunk aludt. Nem mertem hazaengedni. Péntek van és ma vizsgázunk. Ez az utolsó évem az egyetemen. Minden most dől el. Hétvégei programnak pedig azt terveltem ki,hogy elviszem Emilyt és Davidet lovagolni. Hiányzik már Auróra. Mariat is meg kellene látogatnom de semmi kedvem a nyavalygását hallgatni.

 

 

* Nyolc órával később* (este 7 óra)

 

-Szerintem jól sikerült.-újságoltam Emilynek lelkesen.

-Én is úgy érzem. Na? És mi lesz? Megyünk szombaton lovagolni?

-Persze. De sietek még le akarok ugrani az Éjjel-nappaliba venni pár cuccot holnapra.

-Rendben de ne maradj sokáig. Nem örülnék ha megint le kéne valakit küldenem érted.

-Igen Anya.-vágtam rá kissé ingerülten mert Emily egész nap szemrehányás tett a tegnap este miatt.

 

Azzal elindultam a kisboltba ami két utcányira volt a lakásunktól. Hát mit ne mondjak rendesen bevásároltam: diétás csoki,keksz,ásványvíz,kifli,sajt,szalámi.....és minden ami egy jó piknikhez kell.

Épp annyi időt töltöttem a boltban,hogy megszegtem már megint a 8 órás szabályt...csak egy órával de hát az éppen elég. Őszintén bevallom igazán féltem...a tegnapi eset is és az az érzés,hogy valaki folyamatosan figyel még mindig nem szűnt meg. Futottam volna de egy négy kilós szatyorral a kezemben nem olyan könnyű. A lámpák sem világítottak már. 8 órakor megszűnik a városban az élet, csak egy két bolt van nyitva kamerákkal,riasztóval és egyéb védelmi eszközzel felszerelve. A telefonom két percenként csörgött. Valószínűnek tartottam Emily hívogat folyton mert már megint nem sikerült időben hazaérnem. Megálltam,hogy felvegyem a tizedik csörgésre. De előjött az a fura érzés, valaki áll mögöttem. De most nem tévedtem. Valóban valaki húsz lépésnyire állt tőlem. De nem David volt az.

 

-Ki az? - ordítottam rémültem. Futni még mindig nem tudtam de a félelemtől még a lábam is a földbe gyökerezett. Választ ugyan nem kaptam,de az illető elindult felém. Ekkor a lábam helyett egy 80 kg cementes zsákot felemelve kezdtem el futni. A szatyrot elhajítottam,de mit sem ért. Gyorsabb volt nálam...Hátulról megragadott és befogta a szám. Hiába kapálóztam,felesleges volt. Csak szorosan tartott és nem engedett el. Istenem kérlek segíts!

 

* Egy óra múlva *

 

Nem tudom hol vagyok! Hideg van és sötét. Valami nedves hely,gondolom egy félig beázott pince. A napokban hatalmas esőzések voltak. Az érzés,hogy valaki figyel még mindig nem szűnt meg. Kiabáltam de választ és segítséget senkitől sem kaptam. Kellett nekem már megint tovább kint maradnom. Emily biztos a haját tépi az idegességtől...Minden rossz át futott a fejemen. Felkészültem arra amitől mindenki nagyon fél, a halálra. Nem kellett volna mert nem éreztem magam fogságban. Igaz,hogy szörnyű állapotú helyre kerültem de nem voltam megkötözve. És valami nagyon kellemes illat csapta meg az orromat. Igazán éhes voltam már. Tíz óra lehetett de még mindig tök egyedül ücsörögtem. Gondoltam körülnézek még ha sötét van akkor is. Elindultam az ajtó felé de az idegen betoppant....

Mai napon két részt hoztam nektek mivel nagyon sok ötletem van. Remélem hamar beindul majd az oldal és sok megosztás és feliratkozót fogok kapni. Próbálom izzítani a részeket. Szerintem nem okozok azzal csalódást senkinek ha én nem valami hírességekről fogok irkálni. Egy egyszerű félig rém sztori de a lényege,hogy izgalmas. Jó olvasást!
Üdv.Zizi

1.rész - Érzem,hogy figyelnek!

Érzem,hogy figyelnek!

Nem késtünk el! Hála Istennek!
Amint vége lett az előadásnak Emily elrohant mert anyukája rosszul lett és bevitték a kórházba!
Én is be akartam menni vele,de eszembe jutott,hogy még nem olvastam el egy 140 oldalas könyvet a testekről.Bementem a könyvtárba majd megebédeltem.Gondoltam lemegyek a Parkba olvasni ott úgy is olyan nyugodt minden...Késő este volt már mire észbe kaptam.


-Ne! - ugrottam fel ijedten.
Ugyanis Seattleben este 8 után már senkinek sincs az utcán a helye! Olyan alakok tévednek arra,hogy ha találkozol velük többet már nem kerülsz haza! Ebben a pillanatba három férfit láttam felém közeledni! Rohantam.....de nem tudtam merre. Rémülten keringtem az utcákon mikor valaki megfogta a kezem. Sikítottam. A sötétben nem láttam. David volt az a legjobb barátom.

-Te mit keresel itt ilyenkor? Hiszen tudod mi van 8 óra után....
-Én is kérdezhetném ugyan ezt tőled. Megijesztettél!-mondtam durcásan,majd megöleltem.
  Lejöttem a parkba olvasgatni,de úgy elszaladt az idő..csak azt vettem észre,hogy már fél kilencet üt az óra. Megláttam egy bandát felém közeledni..futni kezdtem..és akkor jöttél. Na és te?
- Jaj Barbara! Kérlek többet ne csinálj ilyet. Emily hívott,hogy még nem vagy otthon. Aggódott érted. Gondoltam eljövök és megkereslek, úgysem bírtam már otthon.
- Jézusom Emily! El is feledkeztem róla. David valamit mondanom kell. Napok óta úgy érzem figyel valaki. Először paranoiásnak gondoltam magamat...de nem vagyok biztos benne,hogy a parkban végig egyedül voltam. Lehet,hogy az a három srác nem is engem keresett!
-Nyugodj meg! Az lesz a legjobb ha most hazakísérlek! Egyébként ezzel nem vagy egyedül. Én is tudom, hogy valaki folyamatosan figyel téged. Tegnap is mikor a kávézóban ültünk. Na mindegy majd megbeszéljük. Most viszont induljunk, jobb otthon mint az utcán...


Sziasztok remélem tetszik az első rész!
2-3 komi után hoznám a következőt! :)
Nyugodtan iratkozzatok fel,pipáljatok és osszatok meg!
Ezeket előre is köszönöm! :)

Bevezető

                                                 Bevezető

"Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg."

Tudod milyen érzés amikor szinte te neveled fel a húgod és meg sem próbálja meghálálni? Vagy az, hogy úgy érzed folyamatosan figyel valaki? Seattle és környéke közel sem olyan barátságos hely, mint ahogy sokan gondolják. Mert három szabály van:
     1.Soha ne maradj az utcán este 8 után!
     2.Jól zárd be a kaput!
     3.Ne bízz meg senkiben!
I trust you!-Bízom benned! - történet Barbara Smith nehéz és nem mindennapi életéről szól. Van olyan ember akiben még is meglehet bízni? És vajon pont Seattleben talál rá Barbarára az igaz szerelem és a legszorosabb barátságok? (olvass!)

-Barbara kérlek siess! Mindjárt kezdődik az előadás...Időben oda kéne érni, hiszen holnap vizsgázunk! - hallottam Emily sürgető szavait a fürdőből.
-Rohanok!- vágtam le az ágyra a fésűm.
Azzal kezembe vettem a táskámat és futottunk ahogy csak bírtunk.


Sziasztok remélem fog tetszeni a történetem. Először nagyon homályos lesz az egész. De próbálok majd minnél lényegretörőbb lenni. Az a bordó idézet lesz a történetnek a lényege. Minden arra fog épülni! Jó olvasgatást! :) Ha szeretnétek mégtöbbet megtudni olvassátok el a leírás oldalt is! :)
Pipáljatok,iratkozzatok fel és osszatok! :)