2013. június 18., kedd

5.rész - Mi történhetett?

Amikor felkeltem Noah sehol nem volt. A saját ágyamban ébredtem fel. Emily mosolygott rám.
Vajon hogy kerültem ide? Hülyének éreztem magamat.

-Jó reggelt Barbara! Csak,hogy fölkeltél. Három napja csak alszol.
-Mi történt velem? És hol van Noah?
-Noah? Az úszó csapat kapitánya? Eléggé beverhetted a fejed,ha nem emlékszel semmire. Vártunk rád Daviddel,hogy megjöjj a boltból de amikor az órára pillantottunk rögtön tudtuk,hogy valami bajod van. Lementünk megkeresni téged amikor Mr.Úszó kapitány tartott téged a kezében ájultan. Nagyon megijedtünk. Felhívtuk Dr. Clara Hudsont...megvizsgált és adott egy jó adag nyugtatót. Erre emlékezned kell mert ekkor fönt voltál. Azóta pedig csak alszol...
- Te jó ég! Akkor igazán furcsa álmom volt.
-Majd ha ráérek elmesélhetnéd. De jobban tennéd,ha te is fölkelnél és felöltöznél mert nem lenne rossz valami munkát keresni. Én is ezen dolgozom már pár napja..
-Igen az lesz,de először is megkeres Noaht.
-Tedd úgy. De délben várlak az Étteremben. Ma a vendégem vagy.

Elég durva...Mintha valóságos lett volna az egész. Na és mi van Mariával? Meg ezzel az egésszel? Vajon tényleg csak álom volt? Erre csak egy ember adhat érthető és elfogadható magyarázatot.

*Egy órával később*

-Noah beszélnünk kell!
-Ne most Barbi,sok dolgom van..
-Meg kell hallgatnod. Álmodtam valamit azaz lehet nem is álom volt. Mindegy is de erre csak te tudsz magyarázatot adni nekem.
-Mariáról van szó ugye?
-Honnan tudod?
-Onnan,hogy ez az egész nem álom volt. Nagyon beteg lettél és azt láttam a legjobbnak ha hazajuttatlak. Emilyt kértem meg rá,hogy adjon be neked egy mesét...nem akartalak fölzaklatni.
-Mi lesz a húgommal? - vágtam rá értetlen fejjel.
-Elő fog kerülni. Most viszont tényleg mennem kell!
-Nem mész sehova! Elő fog kerülni? Elraboltál azért mert Maria bajban van. Most haza juttatsz azzal,hogy majd csak rábukkanunk?  Megőrültél?
-Maria itt van Seattleben. Mindig is itt volt. Utánad jött,mert ő akart téged elrabolni. Emlékszel a szatyros sztorira? Akkor vele találkoztál...
-És már nem is vagyok veszélyben? Hirtelen semmi bajom?
-Erős lány vagy és ezt csak ketten tudjátok megoldani.
-Noah nem mehetsz el.
-És miért nem?
-Mert...mert,beléd szerettem! - és amint ezt ki mondtam előtört belőlem a sírás. Nem tudtam mit csinálni. Noah nagy szemekkel nézett rám.
El kell tűnnöm innen! - majd elrohantam.


Először is nagyon szeretném megköszönni a fejlécet! Igazán ütősre sikeredett. A történethez pedig csak annyit fűznék hozzá...túl fogom most bonyolítani de érthető marad. A lényeg,hogy Noah szerint minden rendben van de ezt még ő sem gondolja komolyan. Megfenyegették de ez a következő részben úgy is kiderül. Üdv. Zizi

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    Remélem nem veszed zokon, ha leírok ezt-azt, ami megragadta a figyelmemet, és amin esetleg javítani lehetne:)
    Számomra furcsa, hogy milyen rövid fejezetekkel jelentkezel, habár ez nem kifejezetten baj, csak szokatlan.:)
    Ami elsőnek tűnt fel, az a következő: a fejezet lényegében csak párbeszédből áll, aminek az a hátulütője, hogy nem ismerjük a szituációt. Például itt volt, hogy egy órával később, és akkor a párbeszéd, de lövésünk sem volt, hol vagyunk. Konkrétan telefonbeszélgetés is lehetett volna, csupán az utolsó egy-két sor cáfolt erre rá. Ami a másik, hogy amikor épp nem dialóg van, akkor különösen feltűnő, hogy elég sok tőmondatot használsz, ami darabossá teszi a történeted, és egy kicsit zavaró.
    Utolsósorban a helyesírásra tennék megjegyzést, habár el kell ismernem, hogy nem is olyan vészes, mint sok helyen láttam:) Inkább csak a vesszők használatát kellene átgondolni, és olvasd el alaposan a történetet, mielőtt kiteszed, mert láttam benne egy elírást (igen, tudom, gyakran én is lusta vagyok, habár nekem általában 10 oldal hosszúságú egy rész Wordben, szóval azért nem ugyanaz).
    Ennyit akartam hozzáfűzni, remélem tudtam segíteni. További sok sikert kívánok az oldalhoz, igazán nem akartalak semmivel sem megbántani, remélem nem is tettem:) Elvégre a hibáiból tanul az ember!
    Csók, Kim

    VálaszTörlés
  2. Remélem nem az az oka, hogy válasz nélkül hagytad a megjegyzésemet, hogy megbántottalak, mert ez esetben bocsánatot kérek. Én úgy vagyok vele, hogy sokkal többet ér egy őszinte, építő kritika, mint ezer, ami csak dicsér, de nem segít.
    Csók, Kim:)

    VálaszTörlés