2013. június 9., vasárnap

2. rész - Kérlek segíts!

Kérlek segíts!



Az nap David nálunk aludt. Nem mertem hazaengedni. Péntek van és ma vizsgázunk. Ez az utolsó évem az egyetemen. Minden most dől el. Hétvégei programnak pedig azt terveltem ki,hogy elviszem Emilyt és Davidet lovagolni. Hiányzik már Auróra. Mariat is meg kellene látogatnom de semmi kedvem a nyavalygását hallgatni.
 
 
* Nyolc órával később* (este 7 óra)
 
-Szerintem jól sikerült.-újságoltam Emilynek lelkesen.
-Én is úgy érzem. Na? És mi lesz? Megyünk szombaton lovagolni?
-Persze. De sietek még le akarok ugrani az Éjjel-nappaliba venni pár cuccot holnapra.
-Rendben de ne maradj sokáig. Nem örülnék ha megint le kéne valakit küldenem érted.
-Igen Anya.-vágtam rá kissé ingerülten mert Emily egész nap szemrehányás tett a tegnap este miatt.
 
Azzal elindultam a kisboltba ami két utcányira volt a lakásunktól. Hát mit ne mondjak rendesen bevásároltam: diétás csoki,keksz,ásványvíz,kifli,sajt,szalámi.....és minden ami egy jó piknikhez kell.
Épp annyi időt töltöttem a boltban,hogy megszegtem már megint a 8 órás szabályt...csak egy órával de hát az éppen elég. Őszintén bevallom igazán féltem...a tegnapi eset is és az az érzés,hogy valaki folyamatosan figyel még mindig nem szűnt meg. Futottam volna de egy négy kilós szatyorral a kezemben nem olyan könnyű. A lámpák sem világítottak már. 8 órakor megszűnik a városban az élet, csak egy két bolt van nyitva kamerákkal,riasztóval és egyéb védelmi eszközzel felszerelve. A telefonom két percenként csörgött. Valószínűnek tartottam Emily hívogat folyton mert már megint nem sikerült időben hazaérnem. Megálltam,hogy felvegyem a tizedik csörgésre. De előjött az a fura érzés, valaki áll mögöttem. De most nem tévedtem. Valóban valaki húsz lépésnyire állt tőlem. De nem David volt az.
 
-Ki az? - ordítottam rémültem. Futni még mindig nem tudtam de a félelemtől még a lábam is a földbe gyökerezett. Választ ugyan nem kaptam,de az illető elindult felém. Ekkor a lábam helyett egy 80 kg cementes zsákot felemelve kezdtem el futni. A szatyrot elhajítottam,de mit sem ért. Gyorsabb volt nálam...Hátulról megragadott és befogta a szám. Hiába kapálóztam,felesleges volt. Csak szorosan tartott és nem engedett el. Istenem kérlek segíts!
 
* Egy óra múlva *
 
Nem tudom hol vagyok! Hideg van és sötét. Valami nedves hely,gondolom egy félig beázott pince. A napokban hatalmas esőzések voltak. Az érzés,hogy valaki figyel még mindig nem szűnt meg. Kiabáltam de választ és segítséget senkitől sem kaptam. Kellett nekem már megint tovább kint maradnom. Emily biztos a haját tépi az idegességtől...Minden rossz át futott a fejemen. Felkészültem arra amitől mindenki nagyon fél, a halálra. Nem kellett volna mert nem éreztem magam fogságban. Igaz,hogy szörnyű állapotú helyre kerültem de nem voltam megkötözve. És valami nagyon kellemes illat csapta meg az orromat. Igazán éhes voltam már. Tíz óra lehetett de még mindig tök egyedül ücsörögtem. Gondoltam körülnézek még ha sötét van akkor is. Elindultam az ajtó felé de az idegen betoppant....


Mai napon két részt hoztam nektek mivel nagyon sok ötletem van. Remélem hamar beindul majd az oldal és sok megosztás és feliratkozót fogok kapni. Próbálom izzítani a részeket. Szerintem nem okozok azzal csalódást senkinek ha én nem valami hírességekről fogok irkálni. Egy egyszerű félig rém sztori de a lényege,hogy izgalmas. Jó olvasást!
Üdv.Zizi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése