1.rész - Érzem,hogy figyelnek!

Érzem,hogy figyelnek!

Nem késtünk el! Hála Istennek!
Amint vége lett az előadásnak Emily elrohant mert anyukája rosszul lett és bevitték a kórházba!
Én is be akartam menni vele,de eszembe jutott,hogy még nem olvastam el egy 140 oldalas könyvet a testekről.Bementem a könyvtárba majd megebédeltem.Gondoltam lemegyek a Parkba olvasni ott úgy is olyan nyugodt minden...Késő este volt már mire észbe kaptam.


-Ne! - ugrottam fel ijedten.
Ugyanis Seattleben este 8 után már senkinek sincs az utcán a helye! Olyan alakok tévednek arra,hogy ha találkozol velük többet már nem kerülsz haza! Ebben a pillanatba három férfit láttam felém közeledni! Rohantam.....de nem tudtam merre. Rémülten keringtem az utcákon mikor valaki megfogta a kezem. Sikítottam. A sötétben nem láttam. David volt az a legjobb barátom.

-Te mit keresel itt ilyenkor? Hiszen tudod mi van 8 óra után....
-Én is kérdezhetném ugyan ezt tőled. Megijesztettél!-mondtam durcásan,majd megöleltem.
  Lejöttem a parkba olvasgatni,de úgy elszaladt az idő..csak azt vettem észre,hogy már fél kilencet üt az óra. Megláttam egy bandát felém közeledni..futni kezdtem..és akkor jöttél. Na és te?
- Jaj Barbara! Kérlek többet ne csinálj ilyet. Emily hívott,hogy még nem vagy otthon. Aggódott érted. Gondoltam eljövök és megkereslek, úgysem bírtam már otthon.
- Jézusom Emily! El is feledkeztem róla. David valamit mondanom kell. Napok óta úgy érzem figyel valaki. Először paranoiásnak gondoltam magamat...de nem vagyok biztos benne,hogy a parkban végig egyedül voltam. Lehet,hogy az a három srác nem is engem keresett!
-Nyugodj meg! Az lesz a legjobb ha most hazakísérlek! Egyébként ezzel nem vagy egyedül. Én is tudom, hogy valaki folyamatosan figyel téged. Tegnap is mikor a kávézóban ültünk. Na mindegy majd megbeszéljük. Most viszont induljunk, jobb otthon mint az utcán...


Sziasztok remélem tetszik az első rész!
2-3 komi után hoznám a következőt! :)
Nyugodtan iratkozzatok fel,pipáljatok és osszatok meg!
Ezeket előre is köszönöm! :)